Győztesek és Vesztesek "A GYŐZTESNEK mindig van terve. A vesztesnek mindig van kifogása. A GYŐZTES: " Engedd, hogy segítsek neked." A Vesztes: "Az nem az én feladatom"! A GYŐZTES minden problémára talál megoldást. A Vesztes minden megoldásra talál problémát. A GYŐZTES összehasonlítja teljesítményét a céljával. A Vesztes összehasonlítja teljesítményét a másikéval. A GYŐZTES " Ez nehéz, de nem lehetetlen" A Vesztes " Ez lehetséges, de nehéz". A GYŐZTES mindig egy része a válasznak. A Vesztes mindig egy része a kérdésnek. EGYEDÜL AZ SZÁMÍT, MIT TESZEL és nem az, hogy mit AJÁNLASZ a másiknak!!!"
És melyik pasi ne szeretné, hogy ennyi aggodalmas... arc hajoljon fölé, hogy "Minden rendben? Nem ütötte meg magát? Bizony a nőkkel mindig számolni kell! :P
Dühös Frusztrált vagyok és dühös. Ha eddig valakit zavart, hogy igyekszem nyugodtan kezelni a helyzetem, az megnyugodhat, egyre dühösebb vagyok. Elsődlegesen a Thaiföldön segget meresztő gerinctelen szarrágókra, akik 11 év után egy nagy semmivel basztak ki, és még nekem sírtak, hogy nekik milyen nehéz a helyzetük. Nekik! Ott Thaiföldön! BASSZÁK MEG! Aztán itt van az a helyzet, hogy régen attól függetlenül, hogy bútorasztalosnak tanultam, simán el tudtam helyezkedni bolti eladóként, ahol árufeltöltő és csemegepultos is voltam egyben vagy útlevélkezelőként, amiknek semmi közük a szakmámhoz. Most meg mindenhol marékszám írják az alapkövetelményeket, és még így sem veszik semmibe az embert. A kreativitásommal pedig kitörölhetem a seggem! Csak tudnám, akkor mi a jó büdös francnak van!!!
A városban Jártam a városban. A boltokban alig voltak, sok kiadó vagy eladó közülük, vagy már felirat sincs rajta. Ajtóra kitett felhívás alapján kerestek fodrászt és valutaváltót. Az aluljárókban emberek ülnek a lépcsőkön alamizsnára várva. Még a ruhaboltokban is alig lézengenek. Mintha lassan döglődne a város. Nem túl jó kilátások. És akkor megláttam Manó óvónőjét az ovi mellett, mögötte ott állt a csoportja is. Kincsemnek adtam egy nagy puszit, bekentem a száját (nagyon ki van száradva). - Mit csinálsz itt, apa? - kérdezte. - Csak végzem a dolgom... Aztán a pöttömök elindultak befelé. Manó mosolyog. - Szeretlek, apa! Aztán eltűnik a kanyarban. És is szeretlek, Kincsem...
És melyik pasi ne szeretné, hogy ennyi aggodalmas... arc hajoljon fölé, hogy
